Endokrinológia
Fogászat
Bőrgyógyászat
Allergológia
Kardiológia
Reumatológia
Radiológia
Ortopédia
Gasztroenterológia
Üzemorvos
Laboratóriumi vizsgálatok
Neurológia
Dietetika
Mammogáfia
Emlő ultrahang
Hasi ultrahang
Pajzsmirigy ultrahang
Csontsűrűség szűrés
Polycystás ovarium szindróma
A polycystás ovarium szindróma (PCOS) a fogamzóképes korú nők egyik leggyakoribb endokrin (hormonális) megbetegedése, elnevezését a petefészek kéreg alatt gyöngyfüzérszerűen sorakozó sok apró cisztáról kapta, melyek megérni nem tudó petesejteket tartalmazó tüszők. A kórkép elnevezése csak a petefészekre utal, azonban egy összetett, több szervet érintő betegségről van szó. A meddőség egyik leggyakoribb oka.
A polycystás ovarium szindróma diagnózis felállításához a három „rotterdami kritérium”-ból legalább kettő megléte szükséges:
- menstruációs vagy peteérési zavar (rendszertelen havivérzés vagy a ciklus során nem figyelhető meg peteérés)
- férfihormon-túlsúly tünetei (aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás, hasra történő hízás) vagy laboratóriumi jelei (pl.emelkedett tesztoszteron szint)
- nőgyógyászati ultrahangvizsgálat során a petefészek kérge alatt gyöngyfüzérszerűen elhelyezkedő apró ciszták képe
- pattanásos, zsíros bőr
- aknék állvonalban, hát, dekoltázs területén
- rendszertelen menstruációs ciklus, pecsételő vérzés
- hajhullás, kopaszodás
- fokozottabb szőrnövekedés (arc, áll, mellbimbók, kar, has, korábbinál erősebb, sötétebb szőrszálak)
- haj elvékonyodása, ritkulása
- bőr barnás elszíneződése a hajlatokban és a nyakon
- elhízás, hirtelen súlygyarapodás,
- édesség iránti fokozott vágy, az étkezést követő hirtelen fáradtság
- különösen, ha a csípőtájon kifejezettebb súlyfelesleg
- meddőség, ismétlődő vetélések, terhességi cukorbetegség
- idősebb életkorban: szénhidrát-anyagcsere károsodása, elhízás, szív- érrendszeri betegségek, magas vérnyomás
- pszichés tünetek: hangulatváltozás, idegesség, depresszió és alvászavar
A fel nem ismert, kezeletlen PCOS hosszútávon számos súlyos szövődmény kockázatával jár.
A polycystás ovarium szindróma tüneteinek megjelenéséért anyagcsere és hormonális rendellenességek felelősek, a háttérben gyakori a csökkent inzulinérzékenység, az inzulinrezisztencia.
A polycystás ovarium szindróma kivizsgálása egy összetett folyamat, melynek része a nagy felbontású hüvelyi ultrahangvizsgálat a petefészkek megítélésére, a laboratóriumi hormonvizsgálatok, a testösszetétel-analízis és nem utolsó sorban a részletes kórtörténet felvétele.
A betegség mai tudásunk szerint véglegesen még nem gyógyítható, de kezelhető, és szakszerű egyénre szabott kezeléssel a folyamat a szervezetben megfordítható, a tünetek jelentősen csökkenthetők, a szövődmények megelőzhetők.